SEM EMLÉK,SEM VARÁZSLAT
Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag,
mint alma magházában a négerbarna mag,
és tudtam, hogy egy angyal kísér, kezében kard van,
mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell,
a bajban.
De aki egyszer egy vad hajnalban arra ébred,
hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet,
kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,
annak szép, könnyüléptű szívében megterem
az érett és tünődő kevésszavú alázat,
az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,
az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör.
Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem,
merengj el hát egy percre e gazdag életen;
szívemben nincs harag már, bosszú nem érdekel,
a világ újraépül, - s bár tiltják énekem,
az új falak tövében felhangzik majd szavam;
magamban élem át már mindazt, mi hátravan,
nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg
engem
sem emlék, sem varázslat, - baljós a menny
felettem;
ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints.
Hol azelőtt az angyal állt a karddal, -
talán most senki sincs.
I. A rejtett haragoktól megszabadulni szeretnék én is. Az angyal,
aki vigyáz, önmagamtól nem tud megvédeni. Csak a „messzefénylő
szabad jövő” ígérete tart féken.
II. Feladta? Nem. Intellektusa emelte a meggyalázott értelem és
az üvöltő fájdalom fölé.


Myrtille hívja Radnóti-oldalára a verskedvelőket. Csatlakozzatok ti is.
http://myrtille.freeblog.hu/archives/2009/10/10/versnaplo/